Következő bejegyzésem témája -mint az a címéből is kiderül- a Darkest Hour, magyarosan A Legsötétebb Óra című film fenomenális, hiperrealista sminkje lesz.
Az Egyesült Államokban múlt év novemberében bemutatott életrajzi dráma központi alakja Winston Churchill, akit Gary Oldman Golden Globe-díjas angol színész alakít. Az ő munkássága igen sok filmszerepet magába foglal, de jelen korban leginkább a Harry Potter és az újabb Batman filmek kapcsán emlegetik.
Na de! Annak érdekében, hogy a laikus is értse miért koptatom most az online pennát, íme egy összehasonlító kép a színészről és a játszott szerepről:
Ezt a lenyűgöző maszkmesteri alkotást Kazuhiro Tsuji japán smink és speciális effekt zseni hozta létre, akit maga Gary Oldman kért fel, miután a 2001-ben bemutatott Tim Burton féle Planet Of The Apes az-az Majmok Bolygója című film kapcsán betekintést nyert a művész munkásságába.
Tsuji hezitált, hogy elvállalja-e a megtisztelő feladatot, mert egy ideje visszavonult a filmipartól és mint szobrász tevékenykedett. De végül elfogadta a kihívást, hiszen régóta vágyott arra, hogy egyik példaképe a fotórealista sminkes Dick Smith nyomdokaiba léphessen, aki egykoron egy hasonló átalakítást végzett el, mikor Hal Holbrook-ot Abraham Lincoln-ná varázsolta.
Egyébként Tsuji munkásságát ez a mély és emberközpontú realizmus hatja át, mindig is az emberi témák voltak nála központi szerepben. És mint szobrászművész sem hagyja el őket:
Viszont nem szeretném, hogy szem elől tévesszem alapvető témánkat, így térjünk vissza a Churchill sminkhez.
Amikor az embernek három fő szempontot kell figyelembe vennie egy filmes karakter megoldásánál, akkor nyilvánvaló kompromisszumokat kell hoznia. Tsuji mester úgy döntött, hogy nem tűzi ki célul az egykori angol miniszterelnök 100%-os leképezését, hiszen alkalmazkodnia kellett Gary arcának és testének adottságaihoz, valamint a filmben való használhatósághoz.
Nyilván észlelhetőek a különbségek a két arcon. Na de szakmailag miért is van ez?
Az arc nagy részének -például a toka- kialakításához szilikongumi arcprotéziseket használt a művész. Ez egy zseniális anyag hiszen egyszeri mintavétel után sokszorosítható, ami hatalmas előny, hiszen nem egyszer kellett produkálni ezt a részletgazdag megjelenést.
Ennek az anyagnak a használatát általában egy szobrászati munka előzi meg. Mintát vesznek a színész arcáról, ami alapján rekonstruálják azt, majd felépítik rá a kívánt többlet felületeket, amiről újabb mintát vesznek, amiből az öntőforma készül. Az öntőforma használatával pedig sokszorosítható az adott elem.
Ám minden anyagnak vannak alapvető "hátrányai" is. Ha megakarjuk őrizni a színész gesztusait, mimikáját, akkor nem alkalmazhatjuk ezt az anyagot az ezt segítő felületeken, mert nem úgy reagál az ilyen jellegű mozgásokra, mint az emberi bőr és ez szerencsétlenségekhez vezethet.
Ezek a mimikai részek a homlok, a szem környéke, illetve az ajkak. Oldman arcán ezek a felületek érintetlenek maradtak a szilikongumi által, így használni tudta ezeket az apró mozdulatokat is. Emiatt nem kaphattak a nézők egy 100%-os Churchill-t, viszont kaphattak egy kitűnő színészi játékot.
Mindazonáltal Japán mesterünk céltudatosan haladt a drámaian reális ábrázolás irányába. Olyan kopasz parókát készített ezek mellé a protézisek mellé, amin még a haj növekedési fázisai is nyomon követhetőek.Az apró "babahajakat" és a kifejlett hajszálakat is tartalmazó részletgazdag megoldás még nem a vége az alkotásnak. Tsuji a bőrhibák megjelenítésével is sokat foglalkozott, mert a film hangulata és mondanivalója megkövetelte az évek súlyának ábrázolását.
Így színész és sminkes együttműködésével létrejött a tűzben edzett Winston Churchill karaktere, amivel véleményem szerint Kazuhiro Tsuji büszkén tiszteleghet a nagy előd Dick Smith munkássága előtt.
Ez a blog, pedig nem a filmkritika helye! Én mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg a filmet, már pusztán az elképesztő speciális effektek miatt is, Ne a filmkritikusok véleménye vezessen senkit, alkosson saját véleményt és tágítsa a látókörét.
Jó filmnézést kívánok!
